Hamvas Béla - A rántottleves

Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. De tudjuk, hogy származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz.

A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott.

A bűncselekmények között kétségtelenül a legsúlyosabb az élelmiszer hamisítás. Ebben bizonyos tekintetben együtt van az árulás, a káromlás, a mérgezés, a csalás, a hazugság, mindez alattomosan és rejtve; gyűlöletes nyereségvágyból visszaél azzal, hogyha az ember megéhezik, ennie kell. Akármilyen rettenetes, de úgy van, ahogy Dosztojevszkij mondja: rugdaljatok, püföljetek, alázzatok meg, köpdössetek le, csak adjatok enni, enni. Az ételhazugságnál csak egy még súlyosabb van, a hamis prófétaság, amely az embert hazug gondolatokkal mérgezi meg. A nemes és a valódi kenyeret már csaknem elvesztettük. Alig van ennél nagyobb hiány, s ezért ennél mélyebb fájdalom. A rántottleves olyan egyszerű és szerény, hogy azt hamisítani még senkinek sem jutott eszébe. Talán azért is, mert olyan olcsó, és nem érdemes. Helyzetünk mindenesetre nem reménytelen; még van Bach-zenénk és Palazzo Pittink, van Velázquezünk és Hölderlinünk, a normalitás még nem tűnt el teljesen, amíg van rántottlevesünk, krumplink és főtt rizsünk.

Lágytojásunk, pici sóval, Erik Satienk, Hamvasunk.

Szia Ádám,
kiskoromban - babakorban - nekem lebbencslevest adtak. Azóta is azt eszem.....

A kép illusztráció!

Én is imádom a lebbencslevest. A tésztát magam gyúrom hozzá, igazi nyolctojásosat.
Amióta ilyen kicsik a tojások, azóta tíztojásos tésztát gyúrok

Levin írta:Én is imádom a lebbencslevest. A tésztát magam gyúrom hozzá, igazi nyolctojásosat.
Amióta ilyen kicsik a tojások, azóta tíztojásos tésztát gyúrok

Tíz tojással? Jól megy neked! Én kettőt is sajnálok e szűkös időben. Veszed, vagy...?

Veszem a Lidl-ben, egyáltalán nem drága.

Levin írta:Veszem a Lidl-ben, egyáltalán nem drága.

Jólvanna, te is leszoktál a viccről.

Még nagyon korán van.

A lebbencsleves frankó cucc. Drága nagyanyám mestere volt az egyszerű étkeknek, például paprikáskrumpli, lisztes sterc, gánica. Ilyenkor mindig a jelen pillanatba kerültünk. Nem is lehetett mást csinálni, mint csendben enni. Jaj de jó volt... :-)

Imádom az egyszerű ételeket
Lebbencsleves, reszelt tészta leves, tarhonyaleves, krumplileves, paprikáskrumpli, pásztortarhonya...

Hasonképpen. :-) Bennük van a szolgálat magasztossága. Azért vannak, hogy êlhessünk, ráadásul nem zavarnak semmilyen szinten.

Gombóc Artúrok vagytok....

Nagymamám sokszor készített szilvalekváros tésztát. Nagyon savanykás volt. A neten nem találtam róla képet, csak ezt. Mocskos tésztának írja. Ennél sokkal egyszerűbben csinálta a nagyi, és a lekvár (is) házi volt.

Gyermekkoromban nyaranta Erdőkertesen, édesanyám barátnőjénél töltöttem néhány hetet. Rengeteg szilvafájuk volt, üstben, mindenféle hozzáadott anyag nélkül főztük a szilvalekvárt. Isteni volt.