Wolfgang Amadeus Mozart kortársai

„Azt hiszem, tehetségét a Jóistentől kapta”, mondta a salzburgi hegedűtanár és zeneszerző Leopold Mozart feltűnően tehetséges fiáról, Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilusról, akinek először zongora- és hegedűleckéket adott, majd később a zeneszerzés tudományába is beavatta. A fiú alig töltötte be a hetedik évét, amikor „Wolfit” és öt évvel idősebb nővérét, „Nannit” édesapjuk már mindenütt csodagyerekként mutatta be. Mozart soha nem járt iskolába, gyermekkora nagyrészt hosszú, fárasztó és nagyon sikeres európai koncertkörutakból állt, amelyek során rengeteg zenei tudást és élményt szívott magába.
Mint a salzburgi érsek alattvalója, Mozart igen jelentős karriert futott be: már 13 éves korában – igaz, fizetség nélkül – karmesterként tevékenykedett. Később udvari orgonistaként és zeneszerzőkét is dolgozott, valamint rengeteget koncertezett és karmesterkedett. Azonban Salzburg városa és az udvari kötelezettségek egyre terhesebbé és elviselhetetlenebbé váltak számára. Meglehetősen terjedelmes utazásain egyre inkább igyekezett új megbízásokat és állást találni. Egy különösen fárasztó párizsi út során édesanyja – akit gyakran vitt magával –, sajnálatos módon elhalálozott.

1781-ben, 25 évesen hagyta el Salzburgot, Bécsben vetette meg a lábát szabadúszó karmesterként, majd édesapja akarata ellenére meg is házasodott. Mozart korának egyetlen zeneszerzője volt, aki több zenei műfajban is nagyot alkotott. Habár gyakran elsőre könnyednek és egyszerűnek tűnik, zenéje saját korában igen komplex, sokrétű és végtelenül inspiráló volt. Az akkori közönség esetenként teljesen értetlenül állt művei előtt, nem egy Mozart-operát már néhány előadás után levettek a műsorról. Jóbarátja, Joseph Haydn mindezzel ellentétben azonban úgy fogalmaz: Mozart „a legnagyobb zeneszerző, akit személyesen vagy névről ismerek”.
Zeneszerzőként, tanárként és fellépései által Mozart kifejezetten jól keresett, de tékozló életmódja következtében folyamatos pénzzavarral küzdött. Drága lakhelyeket választott magának, nagyszámú személyzet gondoskodott róla, saját hintóval és szerfölött drága ruházattal rendelkezett, valamint minden valószínűség szerint nagy összegeket veszített biliárdon és kártyán.
Hogy mi okozta rövid betegsége utáni halálát, még mielőtt a 36. évét betöltötte volna, soha nem derült ki teljes bizonyossággal. Ő maga úgy vélte, valaki megmérgezte.

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de engem gyermekkorom óta foglalkoztat a gondolat: a kor, amelyben Mozart élt, és alkotott, csak őt, egyedül őt nevelte zeneszerzőként?
Persze tudjuk, hogy voltak mások is, de kik voltak ők?

"Friedrich Wilhelm Herschel néven született a németországi Hannoverben, egy tízgyermekes családba. 1755-ben a hannoveri hadseregben szolgált és Nagy-Britanniába vezényelték, mivel a két országnak akkoriban közös uralkodója volt II. György király személyében. Herschel hamar megtanult angolul, megváltoztatta a nevét Frederick William Herschelre és Angliában telepedett le.

Kezdetben, mint zenetanár tevékenykedett és számos zeneművet is szerzett de ezek többsége nem maradt fenn. Bath városában élt hosszabb ideig, és húga, Caroline Herschel is hozzáköltözött, aki később asszisztensként segítette testvérét, de önálló csillagászati megfigyeléseket is végzett; különösen üstökös-kutatást.

William 1773 után kezdett a csillagászat iránt érdeklődni; saját kezűleg készítette távcsöveit, majd először a Holdon levő hegyek magasságainak mérésével és egy kettőscsillagokat tartalmazó katalógus összeállításával foglalkozott.

A fordulópontot az jelentette életében amikor 1781. március 13-án felfedezte az Uránusz bolygót a bathi, New King Street 19. szám alatti házának udvaráról. Ez a felfedezés hírnevet és elismerést hozott számára, ami lehetővé tette, hogy a továbbiakban főállású csillagászként dolgozzon. Az új bolygót először Georgium Sidus-nak nevezte el támogatója, III. György király tiszteletére, de ez a név nem terjedt el a világ többi részén. Johann Elert Bode német csillagász javasolta az Uránusz elnevezést a csillagászat görög múzsája, Uránia tiszteletére.

Az Uránusz felfedezését követően Herschelt 1781. december 7-én a Royal Society tagjai közé választották, és a Társaság legnagyobb elismerését jelentő Copley-éremmel is kitüntették. Nyolc hónappal később III. György király 200 font évjáradékot adományozott neki, amelyért cserébe a királyi családnak – azok igénye szerint – távcsöves bemutatást kellett tartania.[1] 1782-ben Datchetbe, 1786-ban pedig Sloughba költözött, ahol hátralevő életét leélte. 1788. május 7-én feleségül vett egy Mary Pitt nevű lányt; egy fiuk született, 1792-ben: John, aki a déli égbolt tanulmányozásával szerzett hírnevet.

Herschel a csillagászat mellett továbbra is foglalkozott távcsövek készítésével; akkoriban csúcsminőségűnek számító eszközei keresettek voltak a csillagászok körében. Élete során több mint 400 távcsövet készített; a leghíresebb egy 40 láb (12 m) fókusztávolságú és 126 cm átmérőjű főtükörrel rendelkező reflektor, amely kor legnagyobb ilyen eszköze volt. Már a használatának első éjszakáján felfedezett vele egy új Szaturnusz-holdat, majd egy hónapon belül még egyet. De ezt a távcsövet a nagy mérete miatt nehéz volt kezelni, ezért a legtöbb megfigyelést kisebb eszközökkel végezte.

1816-ban munkássága elismeréseként lovaggá ütötték, és fontos szerepet játszott a Royal Astronomical Society elődjének a megalapításában.

1822-ben hunyt el, a csillagvizsgálóként is használt otthonában. Bathi háza, ahonnan az Uránuszt felfedezte, jelenleg a nevét viselő múzeumnak ad otthon" (Wikipédia)

Mozart néhány művében határozottan kimutatható az ugyancsak nagyon termékeny Myslivecek (26 opera mellett számtalan egyéb zeneművet jegyzett) hatása.

1775-ben mutatkoztak nála először a szifilisz szimptómái.
Csillaga ekkor művészi és pénzügyi szempontból is lehanyatlott, a további sikerek elkerülték, anyagi gondokkal küzdött. Az akkoriban gyógyíthatatlan betegség fokozatosan felőrölte testét. Orrát az orvosok eltávolították, ezzel próbálva megállítani a betegség előrehaladását. Szegényen, elfeledve halt meg Rómában.
Sir Brady, egy angol barátja és tanítványa temettette el a római San Lorenzo in Lucina templomban, ahol ma is látható a síremléke.

John Marsh (1752-1828) hamisítatlan angol gentleman volt. Képzett jogászként sok időt áldozott kedvteléseire: korának egyik legtermékenyebb zeneszerzőjeként több mint 350 zeneműve, köztük 39 szimfónia szerzőjeként ismert.
Aktív naplóíróként a kultúrtörténészek egyik kedvence, de filozófiával és csillagászattal is foglalkozott, csillagászati, zenei, vallási és geometriai tárgyú könyveket is írt.
25 éves korában szülőhelyéről, Dorkingből Chichesterbe költözött, ahol haláláig élt. Koncerteket szervezett, és a helyi katedrális orgonistájaként működött.Az orgona mellett több hangszeren is játszott, igazi multiinstrumentalista volt.

Franz Anton Hoffmeister (1754-1812) német karmester, zeneszerző és zeneműkiadó németföldön, Rottenburg am Neckar-ban született. Tizennégy éves korában jogi tanulmányok folytatása céljából Bécsbe költözött.
Tanulmányai közben zeneszerzéssel is foglalkozott, és a nyolcvanas években Bécs egyik legnépszerűbb zeneszerzője lett.
1785-ben megalapította Bécs városának második üzleti alapon működő zenekiadóját. (Az első az olasz Carlo Artaria által 1770-ben alapított kiadó volt.)
Hoffmeister nagyon termékeny zeneszerző volt, csupán fuvolára több mint 300 művet írt, operái közül a Der Königsohn aus Ithaka nagy sikert aratott, és korában szimfóniái, kamarazenei darabjai is ismertek voltak.
Lehet, hogy e nagy termékenység az oka, de a zenetudósok nem becsülik sokra: a magyar Zenei Lexikon többek között ezt írja róla: "Rengeteg rövid életű kompozíciót írt és adott ki, melyekben a klasszikus stílus mestereit utánozza."

Augsburgban (ma Németország része) született, a mai Mozart-házban, egy könyvkötő fiaként. Az augsburgi gimnázium elvégzése után 1735-ben a jezsuita St. Salvator iskolában gyakran adott elő színészként és énekesként, emellett orgonált és hegedült. Humán és zenei képzettségét egyaránt itt alapozta meg. 1737-ben a salzburgi bencés egyetem filozófia- és joghallgatója lett. A salzburgi egyetemen teológiát tanult, de a zene jobban érdekelte. 1740-ben hegedűművész és Thurn und Taxis gróf inasa lett. 1747-ben feleségül vette Anna Maria Pertlt, akitől hét gyermeke született, de csak kettő érte meg a felnőttkort, Maria Anna és Wolfgang Amadeus.
Leopold Mozart volt a salzburgi érsekek (Schrattenbach és Colloredo) udvari zeneszerzője, Vizekapellmeistere. 1756-ban, abban az évben, amikor Wolfgang Amadeus született, Leopold megírta Versuch einer gründlichen Violinschule című művét, egy értekezést a hegedülésről, ami ma – Johann Joachim Quantz Versuch einer Anweisung die Flöte traversière zu spielen és Carl Philipp Emanuel Bach Versuch über die wahre Art das Clavier zu spielen című művével együtt – az egyik legfontosabb kordokumentum a 18. századi előadásmódokról. Sok időt töltött két gyermeke tehetségének fejlesztésével, sokszor saját munkája rovására is.
Leopold Mozart zenei tevékenységére kevés figyelmet fordítanak a fiáéhoz képest, de G-dúr Gyerekszimfónia zenekarra és játékokra című műve (melyet egykor Haydnnak tulajdonítottak) továbbra is népszerű, és több szimfóniája és egyéb műve is fennmaradt. Fontos volt számára a természetesség kifejezése műveiben; a Vadászszimfóniába (Sinfonia da Caccia) kiáltásokat és lövések hangját komponálta bele, a Bauernhochzeit (Parasztesküvő) című művébe pedig skótdudát, cimbalmot, tekerőlantot, hujjogást és fütyülést, pisztolylövéseket.

Leopold Mozartnak rengeteg műve elveszett, és nem tudni, hogy a fennmaradtakból mennyire ítélhető meg munkásságának egésze. Néhány művét később tévesen Wolfgang művének tulajdonították, több Leopoldnak tulajdonított műről pedig kiderült, hogy a fiáé. Legtöbb fennmaradt műve világi zene, de fennmaradt egy egyházi műve is, a D-dúr Szakrális Litánia (1762) és három zongoraszonáta.