Latinovits Zoltán (1931-1976)

Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én, Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében, "éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött". Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin, a legendás vendéglátós família sarja. Az édesapa gyermeke születése után nem sokkal elhagyta a családot, ami élete végéig fájdalommal töltötte el Latinovitsot. Édesanyja 1941-ben férjhez ment Frenreisz István orvoshoz, akitől még két gyermeke született: István (1942), aki Bujtor István néven színész, és Károly (1946), aki Frenreisz Károly néven zenész lett. A konyhaművész Gundel unokájaként a tizenhárom nagybácsi, a gyermeklélek számára csodás-misztikus állatkert, és a nevezetes étterem alkotta hangulatos légkörben nevelkedett. „Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket.""- vallja. Hatévesen iratkozott be a Damjanich utcai elemi iskolába, majd 1949-ben érettségizett a budapesti Szent Imre Gimnáziumban. 1952-ig "bizonyos koráramlat" folytán asztalostanonc, majd hídépítő munkás lesz, de hamarosan beiratkozik a Budapesti Műszaki Egyetemre, és 1956-ban építészmérnöki diplomát szerez. Mindeközben 1951-től már NBI-es (tartalék) játékos a Haladás SE kosárlabdacsapatában, ezenkívül nagyon jó vitorlásversenyző. Az egyetemi évek alatt is folyamatosan szaval, Lehotay Árpád és Galamb Sándor tanítványaként, valamint a MÁVAG színjátszó csoportjának tagjaként ismerkedik a színészmesterség fortélyaival, s mint később bevallja: igencsak nehezen ment neki. 1956-ban mégis szerződtetik Debrecenbe segédszínésznek, és már Márkus László mellett dolgozhat. A Csokonai Színházban Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című darabjával kezdi munkásságát.
1976. június 4-én a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét, máig vitatott, hogy öngyilkossági szándék, vagy véletlen baleset következtében, erre még Szigethy Gábor Anatómiai vázlat c. értekezése sem nyújtott megbízható választ.

Sírfelirata: “Vándor, ki erre jársz, Sírj vagy nevess, Zokogó víz Balatonszemes Fái görcsben a tóra hajolnak, Hatalmas nagy fia holtán Ki voltál Latinovits Zoltán. Pünkösdi lángnyelv júniusi szélben Lecsap a habokra, parányi vakokra Boldog vagonokra. Napfogyatkozás egy júniusi éjben.”

Már 3 éves kora óta szavalt, majd az egyetem évei alatt folyamatosan mondott verset. Színészként a magyar előadóművészet talán legnagyobb alakjává vált. Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső és más költők verseinek ihletett előadójaként összetéveszthetetlen, fülsimogató baritonján senki máshoz sem fogható művészi elevenséggel élte meg a magyar sors minden aspektusát. "Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie úgy, ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli." - vallotta. Újfajta látásmódjával szakított az egyoldalú, távolságtartó versmondói stílussal, és ezerárnyalatú, hajlékony előadóművészetével hű folytatója lett Ascher Oszkár és Egressy Gábor versmondói munkásságának. Szavalatainak hangulata, csengő-bongó rímei előre kimunkált hangsúlyozással és artikulációval párosultak.

Összeférhetetlennek, "rendszerellenesnek" tartották egyéni véleménye, meg nem alkuvó életszemlélete, nehéz természete miatt. Mindenkinek az igazat mondta, ha néha kíméletlenül és túlzottan szigorúan is, de mindenképpen találóan és bátran. Alkatából kifolyólag élete utolsó éveiben alig kapott szerepeket, és folytonos zaklatásoknak volt kitéve. Latinovits azonban - a néha-néha felbukkanó, de mindenképpen pejoratív ítéletekkel ellentétben - nem volt botrányhős, csupán tudatos, felelősségteljes művész, aki színészi érzékenysége, kompromisszumoktól való irtózása folytán került összetűzésbe "ellenfeleivel." Ellenkezőleg: az örök idealisták és meg nem alkuvók nagy családjának tagja volt. Alázatos, nem csak a színpadon becsületes, elvhű ember, aki életérzéssé merte és kívánta artikulálni a korabeli színházi és politikai viszonyok ellen meggyőződésből lázadó ember (jobbító szándékú) haragját.

Magyar költők sikolya a XX. században (1994) Hungaroton



1. Babits Mihály: Jónás imája (1´58")
2. Karinthy Frigyes: Előszó (4´23")
3. Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn (1´29")
4. József Attila: Külvárosi éj (4´34")
5. Radnóti Miklós: Nem tudhatom... (3´03")
6. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (8´15")
7. Ady Endre: Menekülés az Úrhoz (2´02")
8. József Attila: Betlehemi királyok (1´23")
9. Ady Endre: Intés az őrzőkhöz (1´52")
10. Babits Mihály: Esti kérdés (3´23")
11. Illyés Gyula: Óda a törvényhozóhoz (A jubiláló Tersánszkynak) (4´26")
12. Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek - részlet (3´11")
13. Weöres Sándor: A kő és az ember (Amerikai néger spirituál song) (1´53")
14. József Attila: Nagyon fáj (4´03")
15. Pilinszky János: Vesztőhely télen (0´59")
16. Nagy László: Ki viszi át a szerelmet (1´00")
17. Ady Endre: A Tűz márciusa (2´41")ú


Download/Letöltés

Kód:

http://pastebin.com/rYi4fq2y

Latinovits Zoltán - Verset mondok (2001) Hungaroton Classic



„… valaha a szövegelőadásnak is voltak Paganinjei és Liszt Ferencei, aztán sokáig nem voltak… Színészet és előadóművészet úgy eltávolodott egymástól, hogy szinte szólás lett, a versmondó színész feledje el színészmúltját, az előadóművésznek eszébe se jusson, hogy színjátszás is van a földön, azaz, hogy ő is játsszon, ez természetesen tévedés. Az előadóművész is színész, s neki is játszania kell, azzal a különbséggel, hogy neki nem a szöveg cselekményét kell életre keltenie. Gondolatom az, hogy az előadóművésznek magát a költőt kell megjátszania, vagyis az alkotás hosszú folyamatát kell olyan röviden összefoglalnia, mint maga a vers, a költőt kell életre keltenie, úgy ahogy ő a költőt a mű első élményében, az alkotás küzdelmében elképzeli.”  (Latinovits Zoltán)

01. (03:55)  Karinthy Frigyes: Előszó
 02. (01:43)  Ady Endre: Májusi zápor után
  03. (01:07)  Ady Endre: Az Illés szekerén
  04. (03:06)  Ady Endre: A Hadak útja
  05. (02:21)  Ady Endre: Ember az embertelenségben
  06. (59)  Ady Endre: Őrizem a szemed
  07. (01:09)  Juhász Gyula: Dózsa után
  08. (01:40)  Juhász Gyula: Dózsa feje
  09. (01:31)  Juhász Gyula: Anna örök
 10. (03:32)  Tóth Árpád: Prospero szigetén
 11. (02:07)  Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú·
 12. (02:16)  Tóth Árpád: Álarcosan
 13. (02:51)  Tóth Árpád: Az ősök ritmusa
 14. (01:52)  Babits Mihály: Irisz fátyoláról
 15. (04:34)  Babits Mihály: Húsvét elött
 16. (03:25)  Babits Mihály: Esti kérdés
 17. (02:00)  Babits Mihály: Jónás imája
 18. (01:47)  Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
 19. (01:31)  Kosztolányi Dezső: Szegény anyám csak egy dalt zongorázik
 20. (03:31)  Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
 21. (08:14)  Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
 22. (07:24)  Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat


Download/Letöltés

Kód:

http://tinyurl.com/hxso4th

Latinovits Zoltán szentesi előadóestje (2001) Hungaroton Classic



A felvétel Szentesen készült 1972. május 4-én. A Magyar Rádió Rt. felvétele. (Tartalmaz részleteket Latinovits Zoltán Ködszurkáló és Verset mondani című írásaiból)

1. Karinthy Frigyes: Előszó (4´54")
2. A vers olyan emberi beszéd... (1´32")
3. Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én... (0´59")
4. Váci Mihály: Valami nincs sehol (3´19")
5. A poéta-életű ember... (1´01")
6. Petőfi Sándor: Szeptember végén (2´06")
7. Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn (1´44")
8. "Gyermek?" - írja Ady nagyszerű Petőfi-tanulmányában (2´07")
9. József Attila: A Dunánál (4´59")
10. Az energia nem vész el, csak átalakul... (0´57")
11. Nagy László: Ki viszi át a szerelmet? (0´59")
12. Felérzi ezt a közösség is... (3´14")
13. Ady Endre: Az izgága Jézusok (2´28")
14. Hogyan kellene megidézni, felidézni a költőt... (3´12")
15. Juhász Ferenc: Anyám (részlet) (4´37")
16. Egyszer sikerült... (0´47")
17. Illyés Gyula: Óda a törvényhozóhoz (4´45")
18. Kassák Lajos levele Latinovits Zoltánhoz (1´13")
19. Kassák Lajos: A ló meghal, a madarak kirepülnek (részlet) (2´29")
20. Ady Endre: A Tűz márciusa (3´11")
21. Illyés Gyula: Koszorú (3´31")

Download/Letöltés
Password/Jelszó: levente

Kód:

http://tinyurl.com/hzs5gnc