Sigismond Thalberg (1812-1871)

Sigismond Thalberg (1812-1871) nevére ma már csak a műkedvelők figyelnek fel, ám korában Liszt mellett a legünnepeltebb zongorista, és elismert zeneszerző volt.
Liszt Ferenc és Thalberg is tanultak Carl Czerny mesternél, aki pedig Hummel, Salieri és Beethoven tanítványa volt.
Micsoda idők voltak azok! Két zongorista-fenomén tartotta izgalomban egész Párizst! Nem a napi politika: a művészet hozta lázba az embereket - és osztotta meg őket. A sajtó két névvel volt tele az 1830-as évek derekán: Lisztével és a nála egy évvel idősebb Sigismond Thalbergével. Ki a jobb, ki a virtuózabb, ki varázsolja el jobban a közönséget, a konzervatív vagy a progresszív szemléleté a jövő? Vég nélküli viták folytak a thalbergiánusok és a lisztiánusok között, sőt maga Liszt is belekeveredett a cikkháborúba. "Igazán tökéletes szemfényvesztés" - nyilatkozta a pályatárs játékáról. "Nem szeretem, ha kísérnek" - replikázott Thalberg a Liszttel közös fellépés ötletére. A pódiumon is folyt a rivalizálás: Thalberg a Conservatoire nagytermében adta elő saját virtuóz operaparafrázisait, Liszt a háromezer férőhelyes párizsi operában lépett fel. A "rangadót" az olasz függetlenségi háború menekültjeinek pártfogója, Cristina Belgiojoso hercegné rendezte meg szalonjában, 1837. március 31-én. "Kellő óvatossággal mindketten megmaradtak saját harmóniai világukban, de felhasználták teljes eszköztárukat. Csodálatos lovagi torna volt, végül a hallgatóság ragyogó és intelligens gyülekezete Lisztet és Thalberget egyaránt győztesnek mondta ki" - írta egy kritikus.

Liszt később - sikereinek csúcspontján - visszavonult az aktív koncertezéstől , és az alkotásra koncentrált, ellenben Thalberg beutazta a fél világot (még dél Amerikába is eljutott). Ha történelmi távlatokból nézzük akkor mindenképpen Liszt nyert, mert a nevére ma is emlékszünk, Thalberg nevéről a legtöbb embernek pedig csak a híres zongora párbaj ugorhat be, pedig saját korában Thalberg is elismert, megbecsült zeneszerző volt, műveit azonban mára elfeledték.
Thalberg specialitása volt az, a műveiben is sűrűn alkalmazott s annak idején bámulatot keltett játékmód, amelyben a két kézre elosztott futamok közrefogták a (két hüvelykkel játszott) dallamot.

Thalberg valószínűleg azért merült el a felejtés óceánjában, mert elragadta a siker, s így műveinek nagy része a hatásos virtuóz-irodalomhoz és szalonzenéhez tartozik.

Éppen tegnap olvastam a fidelio.hu-n, hogy ismeretlenek feltörték Thalberg nápolyi sírját, és testét kivették üvegkoporsójából és félredobták.

Sigismond Thalberg - Fantasies on Operas by Bellini (2001) Naxos



Thalbeg több korában híres operaszerző műveiből készített virtuóz átiratokat. Az operák akkoriban egyáltalán nem számítottak komoly zenének, az olasz bel canto (szép ének) mesterei tulajdonképpen slágereket írtak.
Gioacchino Rossini és Gaetano Donizetti mellett Vincenzo Bellini (1801-1835) volt a bel canto harmadik meghatározó alakja. Az ő operáikban az énekesek, az éneklés volt a legfontosabb, leplezetlenül szórakoztatni akartak. Ahogyan Hector Berlioz fogalmazta: "Az olaszok számára a zene nem több érzéki örömnél. A szellem magasrendű megnyilatkoztatásait alig becsülik többre a szakácsművészetnél. Olyan zenét akarnak, amelyet – mint egy tál makarónit – gondolkodás, sőt odafigyelés nélkül, azonnal be tudnak fogadni."

Thalberg Bellini operáinak átiratait Francesco Nicolosi (1954) olasz zongoraművész adja elő.

A művek:
1. Grande fantaisie et variations sur des motifs de la Norma, Op. 12
2. Grande fantaisie et variations sur l'opera I Capuleti ed i Montecchi de Bellini, Op. 10: Grande fantaisie et variations sur des motifs de I Capuletti, Op. 10
3. Fantaisie sur des motifs de Beatrice di Tenda, Op. 49
4. Fantaisie sur des motifs de La Straniera, Op. 9
5. Grande caprice sur des motifs de La Sonnambula, Op. 46

Download/Letöltés
Password/Jelszó: levente

Kód:

http://viid.me/qQF7Vd